„Kertem szépül.” 7.

Ybl Miklós 1862-1863-as mauzóleumi tervei mellett elkészültek az első kerttervek is. Dessewffy Emil (a Magyar Tudományos Akadémia elnöke) halála után azonban évekig gazdátlan maradt a Kazinczy alap, aminek következtében késlekedett az építkezés és a kert parkosítása is. 1871-től Lónyai Menyhért lett az Akadémia elnöke, aki szorgalmazta a mauzóleum színvonalas befejezését, s az ő idejében épült ki az emlékhely parkja is.

Feltételezhetően, 1872-ben Lónyai – az Ybl Miklóssal számos közös munkában együttműködő – (id.) Petz Ármint kérte fel a széphalmi emlékpark megtervezésére. Petz Ármin akkoriban hazánk egyik legkiemelkedőbb kerttervezőjének és kertépítőjének számított. A parkosítás terve ekkor még az Emlékcsarnok közvetlen környezetét érintette, ám fedezet hiányában ennek kivitelezése is váratott magára. Annak érdekében, hogy befejezzék az Emlékcsarnok építését, és rendezzék a körülötte lévő kertet, a Magyar Tudományos Akadémia felmérte a széphalmi kert teljes területét, és a gazdálkodásra használt részeket eladták.

1873-tól Mezőssy Menyhért (sátoraljaújhelyi ügyvéd) vállalta át Evva Andrástól a kert és a mauzóleum gondnoki tisztségét. Az ő gondnoksága idején fejezték be az Emlékcsarnok építését, ő nyitotta meg első vendégkönyvét is saját bejegyzésével. Evvához hasonlóan ő is elkötelezettségből vállalta gondnoki feladatait, takarékos gazdálkodásának köszönhetően a Kazinczy-alap működése realizálódott, lendületet vett a park építése is. A mauzóleum környékén saját elképzelése szerint alakította ki a kertet. A területen ekkoriban állt egy üvegház, illetve faiskola, ahol facsemetéket neveltek. Mezőssy a parkosítást az Emlékcsarnok mellett kezdte el, az épület köré színes levelű, lágyszárú növényeket és nyírt örökzöldeket ültetett geometrikus elrendezésben. Az építmény bejáratának előterében egy ovális virágágyást helyezett el.

Az Emlékcsarnok közvetlen környezetében, a család egykori lakóháza mellett egy büszke tekintetű szobor néz le ránk egy kőemelvényről. A mellszobor Kazinczy legkisebb fiúgyermekét, Kazinczy Lajost jeleníti meg, akit 1849. október 25-én, a tizenötödik aradi vértanúként végeztek ki Aradon. Csontjai azóta sem kerülhettek vissza szülőföldjére az aradi sírgödörből.

A szobrot Kazinczy Gábor, a vértanú unokaöccse (Kazinczy Bálint fia) állíttatta nagybátyja emlékére. Eleinte egész alakos álló szobor tervezése foglalkoztatta. Tóth András szobrász tanácsára azonban megállapodtak abban, hogy a széphalmi kertbe, az Emlékcsarnok és a sírkert közé álló szobor nem való, s egy mellszobor elkészítésére kapott megbízást a szobrászmester. Az alkotás 1910 szeptemberében készült el, s 1911 májusában avatták fel.

A mellszobor honvédtábornoki ruhában, tölgyággal díszítve ábrázolja Kazinczy Lajost. Talapzattal együtt összesen 230 cm magas, maga a bronzszobor 90 cm. A mauzóleum és a sírkert között emelkedik, mintegy őrt állva a Kazinczy Ferenc sírjához vezető fasorral szegélyezett ösvény bejáratánál.

A szoborról Váczy János a következőket írta 1911-es jelentésében:

„Tóth András nem csekély fáradsággal és ügyességgel alkotta meg a hős ifjú arczvonásait, mert teljes hitelű arczképe nem is maradt fenn, az 1861-diki országos kiadásban levő is csak ismerőseinek tudósításai alapján készült. Van ugyan a mausoleumban egy kis arczképe, a melyet állítólag egy barátja festett, s a mely őt 16-17 éves korában huszár kadét-egyenruhában ábrázolja. Ezt a Kazinczy-család öregebb tagjai hasonlónak mondják eredetijéhez. A szobrásznak csak e kép állott rendelkezésére. Ezenkívül tanulmányozta Kazinczy Lajos szüleinek arczképeit, valamint a család életben levő tagjainak arczvonásait, a melyekből sikerült a jellemzetes kifejezést construálni. Így a mellszobor – mint az ifjú személyes ismerője állítja – lehető hasonlóságban tünteti fel Kazinczy Lajost. Visszatükröződik az arczról az apát és fiát egyaránt jellemző szilárd elhatározás és erős akarat, e mellett a hősi bátorság tüze.”

Az Emlékcsarnok déli oldalánál állt egy idős, csavarodott törzsű, fehér akácfa. A hagyomány szerint két facsemetét kapott Kazinczy ajándékba Tessedik Sámueltől, az akácfa hazai elterjesztőjétől. Erre utaló tájékoztatás azonban sem Kazinczy levelezéseiben, sem önéletrajzi írásaiban nem található. Annyi bizonyos, hogy Kazinczy 1793 márciusában Szarvason meglátogatta Tessedik Sámuelt, lehetséges, hogy ekkor hozta tőle a facsemeté(ke)t.

A Tessedik-akác sokáig őrizte a két jeles egyéniség találkozásának emlékét, mígnem 1996 nyarán egy rejtélyes tűzesetben elpusztult. Figyelemre méltó azonban az akácfa utóélete. Megmaradt a fa felső koronájának nagyjából kétméteres ága, melyből Égerházy László fafaragó művész 2009-ben egy műalkotást készített.

A művész által megformált életfa, illetve Kazinczy Lajos mellszobra méltó helyen, az Emlékcsarnok közvetlen környezetében áll, a Kazinczy-kultusz nélkülözhetetlen részeként.

Forrás:

Kováts Dániel: Fény s nagyvilág énnékem Széphalom

A Kazinczy Ferenc emlékhely története és hatása

Váczy János: Jelentés Széphalomról, 1911.

Kesztyűs Kitti