A széphalmi Kazinczy-kert felújításának krónikája, 2020, 8.
A széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok építése, díszítése 1874-re készült el, a körülötte lévő park kialakítása még egy évet vett igénybe. A látogatók előtt az épület 1876. január 1-jén nyitott meg, „de minden emlékeztető tárgy nélkül, üresen állott; csupán a szentély közepén állott egyszerű faoszlopon a Kazinczy Ferenc képe” – írja Becske Bálint (Kazinczy unokája) ereklyejegyzékében.
A Kazinczy-emlékhely első vendégkönyve 1995-ben került elő egy véletlen során. Az 1876 és 1891 közötti időszak bejegyzéseit tartalmazza. Feljegyezték a látogatások időpontját, a vendégek nevét és foglalkozását vagy társadalmi státuszát. A könyv címe: A KAZINCZY EMLÉK EMLÉK KÖNYVE.
A vendégkönyv első bejegyzését Mezőssy Menyhért, az emlékhely akkori gondnoka és a Kazinczy-alap igazgatója írta 1876. január 1-jén. A következő bejegyzés március 15-én került be, valószínűleg addig nem volt látogatója a helynek. Az akkori hagyományok szerint a látogatók közül szinte mindenki bejegyezte a nevét a könyvbe. Az Emlékcsarnokot felkeresők száma ebben az időszakban 3675 fő. A jelenlegi látogatószámokhoz viszonyítva elenyésző számnak tűnhet ez az adat. Az akkori múzeumlátogatási szokások, közlekedési viszonyok, a múzeumok számának vonatkozásában azonban zarándokhelynek volt tekinthető már akkoriban is.
„A bejegyzések arról tanúskodnak, hogy az idejövők nem futó látogatásnak, hanem valóban zarándokútnak tekintették a széphalmi emlékhely felkeresését. Érzelmileg készültek rá, itt töltött idejüket áhítat járta át, elgondolkodtak múlton és jelenen, tudták, hogy Kazinczy milyen jelentős szerepet töltött be a magyar nyelv megújításában, a nemzeti öntudat ébresztésében.”
Ettől az időszaktól válik rendszeressé a pataki és újhelyi iskolák által az emlékhely látogatása, és a sírkertben való koszorúzás hagyománya, illetve az ünnepségek tartása.
Eleinte a vendégek a szomszédos vagy közeli megyékből jöttek: Szatmárból, Borsodból, Abaújból, Hevesből, Biharból stb. Később egyre távolabbról érkeztek látogatók: Budapestről, Kecskemétről, Sopronból, Székesfehérvárról, Nagybányáról, Erdélyből, stb. A legmagasabb létszámmal a sátoraljaújhelyiek érkeztek, az újhelyi gimnazisták, s a pataki kollégium diákjai.
A látogatók akkoriban nem szervezett csoportokban érkeztek, mint manapság. Egyénileg jöttek vagy 2-3-4 fős családok, barátok társaságában. Manapság a humán értelmiségiek, illetve a diákok vannak többségben a látogatók között, illetve a hivatásszerűen ezzel foglalkozókra szűkül a létszám. Régen a társadalom szélesebb rétege tartotta fontosnak kulturális értékeink megbecsülését, az ún. középosztály tagjai: ügyvédek, bírók, hivatalnokok, lelkészek, iparosok, katonatisztek, színészek, mérnökök, kereskedők, orvosok, gazdászok, gyógyszerészek, földbirtokosok, erdészek, apácák, cipészek, földművesek, lakatosmesterek, asztalosok, ácsmesterek, börtönőrök, fuvarosok, kertészek stb. Kereskedők közül egészen távolról is felkeresték az emlékhelyet: Varsóból, Brünnből, Pozsonyból, Bécsből, Párizsból, az USA-ból.
A Kazinczy-rokonok közül a következő személyek bejegyzését tartalmazza a könyv: Becske Bálint, Kazinczy Bálintné, Kazinczy Gábor, Kraynik Imréné, Kazinczy Lajos.
Az első vendégkönyv bizonyítja, hogy az 1859-es centenáriumi ünnepség elérte a célját. Nem csak a figyelmet sikerült ráirányítania az elhanyagolt „Széphalomra”, hanem az emlékhely felépítésével valóban zarándokhellyé vált, ahogyan azt Petőfi Sándor is óhajtotta és leírta:
„… szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia…”
Forrás: Fehér József: A széphalmi Kazinczy Emlékcsarnok első látogatókönyve (1876–1891)
A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve, 1995.
Kesztyűs Kitti
Gallery modal
