Klasszikus irodalom. Frissítés most! Dr. Tusnády László ajánlója

Február 2-án volt 150 éve annak, hogy meghalt Eötvös József. Életműve oly nagy, hogy a magyarság számára örök erőforrás marad. A rövid időben csak ezt az egy könyvet tudom felmutatni: Gondolatok könyvét. Ebből is a családot emelem ki, de ahhoz hogy család legyen, az szükséges, hogy valaki megtalálja azt a szerelmet, amely örökre szól. Nagyon szépen úgy hangzik, hogy égben köttetik, égi ihletés van, mert a hétköznapok fogaskerekei között nagyon könnyen elfelejti az ember, hogy olyan szembe pillantott, azt a lényt szerette meg, akinek a szemében már ott ragyogott a jövő, a saját gyermekeinek a szeme, a szeretete, unokáié. És ez elkíséri immáron az idők végezetéig. Ezért ünnepi alkalom ez nekem, hogy most mindenkihez, aki csak figyel ránk, szólhatok erről. Milyen titkok vannak itt? A szem a szívbe néz, olyan ablak. És ebből az ablakból látjuk meg azt a mindenséget, amelyre egyedül képtelenek lennénk. Eötvös József ebben a látásban segít minket. Annyira hatásos volt, amit ő leírt a szerelemről, arról, amely a családhoz vezet, hogy Triesztnek a legnagyobb írója, Italo Svevo szerelmének írt levélgyűjteményében két helyen idézi őt, a magyar írót, és mástól nincs is idézete, hiszen művész lévén elsősorban maga akarta meghatározni azt, hogy mi szól, mit tud ő elmondani, mi szól a szerelemről. Triesztben járva éreztem, átéltem azt, hogy Svevonál és történelmi emlékeimnél még sokkal többet látok itt. Elég volt egy-egy palota előtt megállni, tűnődni, és azt hittem, hogy eltévedek, mintha Kassán jártam volna: egy elsüllyedt katedrális van itt egy óriási térben, és ennek az elsüllyedt katedrálisnak a keresztje magasba mutat. Mi hordtuk ezt a keresztet, számtalanszor Európa helyett is, ki hogyan ítéli meg, hogy ezért mi milyen fizetséget kaptunk. Nem ez a lényeges, hanem az a szeretet, amelyet hirdet Eötvös József, és az a látás, amely a reformkorban nagyjainkat magasra emelte; olyan nagyra, hogy Európa nem bírta elviselni Kossuthot, csak a török szultán menthette meg. Erről a nagy vezérünk, Kossuth apánk az Egyesült Államokban beszélt. Mi volt ez a szabadság-eszme, mely megrengette valóban a világot, és szép értelemben? Az, hogy a szabadság a jog és kötelesség harmóniája. Joga van a gyermeknek élni, joga van a fiatalnak tanulni, joga van kiteljesíteni tehetségét, de kötelessége is van, mégpedig: mindazzal, amit kapott, élnie kell, és vissza kell adnia a hazájának. Ez az üzenete számomra, és remélem, hogy sokaknak, Eötvös József művészetének is, és mindazoknak, akik sokat tesznek és tettek hazájukért.