Az én választásom azért esett a Toldira, mivel amikor nyáron megérkeztem a múzeumba, és beléptem az Arany-kiállításba, éreztem egy olyan belső ösztönzést, hogy újból el kellene olvasni a Toldit. És most már teljesen szabadon, nem kötelező olvasmányként, mint az iskolában. És amikor most így, kicsit felnőttebb fejjel újra elolvastam, az egész történet teljesen másképp állt össze a fejemben, teljesen más képet alkotott, mint anno, és nagyon-nagyon megfogott ez a fajta történet. A Toldit Arany János 1847-ben írta meg, és több, mint 170 éve létezik ez az elbeszélő költemény, és a mai emberek számára is teljes mértékben befogadható és értelmezhető, könnyedén értelmezhető ez a mű. És úgy gondolom, hogy még évtizedeken keresztül is meg fog maradni. Maga Toldi Miklós karaktere a nemzeti jellem megtestesítője, a nemzeti egység példája. Toldi jelleme egy nagyon erős személyiségű ember képét mutatja nekünk, nagyon erős öntudattal, nagyon erős érzelmi reakciókkal teli ember képét. Ezek azok az érzelmi jegyek, amelyek őt erre az útra terelik, amelyet bejár a költemény során, és ugye ő nagyon erős fizikumú ember, és ezeket a jegyeket próbálja meg a céljai eléréséhez érvényesíteni, néhol jól, néhol kevésbé jól. Ez az elbeszélő költemény szerintem azért is tanulságos mindannyiunk számunkra, mert azt mondja el nekünk, hogy hogyan használjuk mind a szellemi, mind fizikai képességeinket céljaink eléréséhez, és ezért ajánlom ezt a művet.
Klasszikus irodalom. Frissítés most! Vásárhelyi Gergely ajánlója
Bevezető