A széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok 1876 óta fogadja rendszeresen a látogatókat, akik elzarándokoltak Kazinczy Ferenc egykori birtokára és sírjához, hogy leróják tiszteletüket a „szent öreg” előtt.
Az itt megfordulók emlékkönyvbe jegyezhették fel nevüket, s gyakran foglalkozásukat, lakhelyüket is; így pontos képet kaphatunk arról, hogy kik érezték szükségét annak, hogy elmenjenek Széphalomra. Az első vendégkönyv, melyet 1876-ban nyitottak meg, 1891-ig tartalmaz bejegyzést, s szerencsénkre megőrződött, és jelenleg restaurált állapotban A Magyar Nyelv Múzeumában megtekinthető. Erről az emlékkönyvről a Széphalom évkönyv egy korábbi számában olvashatunk.
A második, 1891 utáni időszak vendégkönyvét sokáig elveszettnek hitték, de 2001-ben, amikor az emlékcsarnokot felújították, az apszisban lévő szekrénysor mögül előkerült egy nagyon rossz állapotban lévő könyv, melyről csak gyanították, hogy ez lehet az elveszett második vendégkönyv. Állapotát nézve csoda, hogy bármi is megmaradt belőle. Az előkerülés után egyszerű papír csomagolásban félretették, s talán ismét el is felejtették.
2019-ben került – a többi, későbbi vendégkönyvvel együtt – A Magyar Nyelv Múzeuma könyvtárába.
Ugyanekkor a múzeum egyik alkalmazottja műtárgyvédelmi asszisztens tanfolyamot végzett, melynek záróvizsgájához egy műtárgy tisztítását és konzerválását kell elvégeznie szakmai útmutatások alapján. Vizsgamunkaként ideális választásnak tűnt a fenti dokumentum konzerválása. Papír alapú, összetett, szinte mindenféle károsodás és rongálódás esélyes volt rajta. A csomagoláson lévő szöveg is ezt támasztotta alá.
„A szekrény mögött talált, valószínű az első(k) vendégkönyvek egyike az 1890 es évek végéről nagyon rossz állapotban.”
Már tapintásra is egyértelmű volt, hogy egy nagyon rossz állapotban lévő talán menthetetlen könyvet rejt a csomagolás. Egyértelmű volt, hogy csak megfelelő szakmai háttérrel lehet bármit is kezdeni ezzel a lelettel. Ezért felkerült a PIM restaurátor műhelyébe, ahol is szakemberekkel közösen nyitottuk ki a csomagot. Amint gyanítottuk is, a dokumentum nagyon rossz állapotban volt, s tekintettel arra, milyen körülmények közül került elő, s az első szemrevételezés után rögtön fertőtlenítésre küldtük.
Sokan úgy gondolták, s ennek hangot is adtak, hogy túl sok ráfordított energiával is szinte lehetetlen feladat, amire vállalkoztunk. „Fölösleges energia befektetés, nem sok értelem van a vállalt munkának”. Lehet, de úgy véltük, hogy mindamellett, hogy egy csodálatos kihívás, talán sikerül bepillantanunk a lapokba, és sok izgalmas információra lelhetünk. Időutazást tehetünk, megtudhatjuk, hogy kik látogattak el a nagy nyelvújító egykori birtokára, leróni kegyeletüket. Mit is írtak a vendégkönyvbe, mit tartottak megörökítésre méltónak.
A fertőtlenítés után tudtuk csak megnézni pontosan, hogy milyen állapotban van a leletünk, és mit tudunk belőle egyáltalán megmenteni. Nehéz, ugyanakkor izgalmas feladatnak ígérkezett, hiszen bármit is sikerül ismét olvashatóvá tenni, az nagy előrelépés, megtudhatjuk, hogy akkoriban kik látogatták az emlékcsarnokot. Ami újra olvashatóvá válik, azt több évtizede senki sem láthatta.
Ez motivált minket, s töltött el várakozással, hogy megkezdhessük végre a munkát, tegyünk meg mindent, hogy ez a szép vállalás megvalósulhasson. Reménykedtünk, hogy sok érdekességre bukkanunk. Ez a munka során be is igazolódott. A lapok tisztításakor előkerült nevek, s bejegyzések közül kiemelkedik a következő:
„Hrabovszky Eufémia irgalmas nővér, mint Kazinczy Ferenc unokája 1895”
Máshol az újvilágból érkezett tette kézjegyét a vendégkönyvbe. Sajnos a teljes neve megsemmisült, de a Josef keresztnév s annak leírása arra utal, hogy az illető nem Magyarországon látta meg a napvilágot, ennek ellenére elzarándokolt Széphalomra.
Tovább haladva a lapok tisztításával egyre több minden vált olvashatóvá. Úgy látszott, kifizetődik a lelkesedés és a sok munka, amelyet a vendégkönyv megmentésére fordítottunk. Az előkerült évszámok biztossá tették, hogy az 1891-től kezdődő időszakból való könyv került a kezünkbe.
Sorra kerültek elő az ország egész területéről érkezett látogatók kézjegyei, nevei. Kassa, Budapest, Pécs, Sopron, Szeged városából látogattak el Kazinczy Ferenc emlékhelyéhez a diákok, tisztviselők, nemesek és polgári foglalkozást űzők egyaránt.
A munka végül is minket igazolt, hiszen sok érdekes és izgalmas dolog kerül folyamatosan napvilágra, megmutatva a kutatás és múzeumi szakmunka izgalmasságát és szépségét. Felemelő érzés ilyen műtárggyal foglakozni, hiszen olyan, mintha időutazást tennénk a múltba.
Kurucz Péter