Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
„Mi szép világosító csillagként tűnni fel ezrek előtt; és szabadon, de általmelegűlt lélekkel választani magának pályát; s azt jó- és balszerencse közt, örökre tiszta és soha nem hidegülő szenvedelemben futni meg.”
Kölcsey Ferenc mondta ezt, emlékbeszédében, Kazinczy Ferenc felett.
Fehér József előtt a nagy elődök példája lebegett, és neki is szép és hasznos pálya adatott.
Búcsúzunk a múzeumalapítótól: Fehér József két múzeumnak is alapító igazgatója volt. 1984-től nyugdíjazásáig, 2014-ig, három évtizeden át vezette a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumot, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, a Herman Ottó Múzeum, majd az utolsó két évben a Petőfi Irodalmi Múzeum alatt. Több mint 200 kiállítás és sok-sok rendezvény otthona volt a Kazinczy Múzeum. S közben gondozta Széphalmot, akkor még a sírkertet és a Kazinczy Emlékcsarnokot.
Alapítója volt A Magyar Nyelv Múzeumának. Ő volt a Nyelvmúzeum létrehozásának szakmai motorja, a szakmai munka kovászembere; ő indította el útján a nyelvmúzeumot, ő volt első igazgatója.
Búcsúzunk a Kazinczy Ferenc Társaság alapítójától, elnökétől. 24 éven át volt a Társaság elnöke, utána tiszteletbeli elnöke. Programok, könyvek, emléktáblák, szobrok, előadások, ünnepi beszédek jelezték és jelzik útját, amerre járt Abaújban, Zemplénben, sőt a Felvidéken és a Partiumban is. Irányítása alatt a Kazinczy Múzeum, a Kazinczy Társasággal együtt Sátoraljaújhelyen abaúji-zempléni Weimar volt, melynek hatása messzire elért, szellemi központ, igazodási pont volt: ha emléktábla, szobor, kiadvány ötlete merült fel a környéken, oda, Hozzá mentek tanácsot, közös munkát kérni. Mellette voltak barátai: Kováts Dániel, Bojtor István, Hőgye István, Kiss Endre József és mások… nagy társaság, oszlopemberek.
Búcsúzunk az irodalomtörténésztől, a pedagógustól: nem volt gyakorló pedagógus, de a közművelődésben nemzedékeket nevelt és tanított, jó szívvel, megértéssel segítette a tehetséges fiatalokat. Számos szakmai szervezet megbecsült tagja volt: Honismereti Szövetség, a Honismeret folyóirat szerkesztőségi tagja, Anyanyelvápolók Szövetsége, Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület Nyíregyháza, Bodrogközi Művelődési Egyesület, sárospataki Wass Albert Kör, Magyar Comenius Társaság, abaúji helytörténeti egyesületek. A vidékért, vidékünkért dobogott a szíve, de munkáját elismerték a fővárosban is.
Számos díjat kapott, de számára maga a cselekvés volt a jutalom. Kettőt mégis kiemelek. Búcsúzunk Bodroghalom és Sátoraljaújhely, a szülőfalu és a második otthon díszpolgárától, aki mindkét településért sokat tett. Újhely kulturális életét bizottságok tagjaként, barátként segítette, tanácsaira, támogatására mindig számíthatott Zemplén fővárosa.
Búcsúzunk a baráttól, a mestertől, aki derűs volt, tele életkedvvel, életörömmel, aki mindig mesélt, anekdotázott, magáról, a múltunkról, közös történeteinkről. Sokat munkált, csüggedetlen lélek volt, mindig a társaságkötésre, értékmentésre törekedett. Egyenes volt, őszinte, közvetlen, minden modor s allűr nélkül, noha magasan is járt, köztársasági elnököket kalauzolt. Egyszer a Kárpát-medence-szerte ismert püspökkel kiment cigarettázni, s mire elszívták a két cigarettát (ahogy ő mondta mindig tréfásan: cigerettát), főtámogatót szerzett a Kazinczy Társaság legújabb kötetének. Meg is jelent a könyv. Megnyerő volt a barátságossága, szakértelme, s tudta, gyakran idézte Jókaitól, A kőszívű ember fiaiból: „becsületes embernek lenni a legjobb üzlet”. Őt az ember érdekelte, jóindulatú kíváncsiság élt benne, nem a rangot nézte, hanem azt, ki milyen ember, miként szolgálja közösségét, a hazát.
Hitt a lélek erejében, „falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”, idézte Gárdonyitól, s Berzsenyitől az, hogy a haza csak úgy maradhat meg, „ha lélekkel s erővel teljes”. Tudta, ha erő van, minden van, ha az erő elfogy, akkor minden elfogy.
Érzékeny volt (nem véletlenül kedvelte József Attilát), szenvedélyesen szerette szülőföldjét, szülőhazáját (nem véletlenül kedvelte Ady Endrét), békés-derűs, higgadtan bölcs volt (nem véletlenül kedvelte Arany Jánost).
Érdekelték a hit kérdései, volt, amit nagyon szeretett volna megérteni, az elmúlt egy évben különösen. A szeretet és a lelkiismeret vallása volt az övé. Emberi kapcsolataira is szép példa Bojtor István református lelkész, a Kazinczy Társaság tiszteletbeli alelnöke emlékezése: „Ha találkoztunk, előre mondta a református köszöntést: Áldás, békesség. Mindig így válaszoltam neki: Dicsőség Jézus Krisztusnak.” Kapcsolatai mélyek voltak, őszinték, tartalmasak.
Mindig gondolkodott, dolgozott, hitvallása volt József Attila sora a Le vagyok győzve… című versből: „a működésben van a nyugalom.” Van ennek a versnek két, számunkra most megdöbbentő sora: „Úgy leszakadtam minden más világról, / ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.” Az ő világa, a tudás, az akarat, a hozzáállás azonban velünk maradt.
Összegezve, találóan: Kazinczy kapitánya volt. Maróti István, az Anyanyelvünk Szövetsége néhai főtitkára írta ezt róla 60. születésnapján: „Jóska, te Kazinczy kapitánya vagy a keleti határszélen.” Hát, Kapitány uram, jelentem, a szolgálatot átvettük; tudjuk, mi a dolgunk, mert jó, a legjobb kapitányunk volt.
Búcsúzóul egy rendhagyó verset olvasok fel, Fehér József halotti versét. Igazgató úr megkérte barátját, Égerházy Lászlót, hogy írja meg neki halotti versét. Laci megírta, s Fehér József teljes egyetértéssel olvasta-fogadta.
Fehér Jóska Halotti verse
/saját kérésére írta: Égerházy Szár László
2022. június 12-14./
Nem nyugszom itt.
Mezők üde lelke
Avítt kabátomból
Ami magával vitt.
Megállok, még a nap
Utólszor szemembe néz:
Szájam széliben imbolygó
Fáklya, kékellő füst
Ködlik.
Kalapom kemény pereme
A látóhatárt messze
Ökleli, alatta mind az ujhelyi
Hegyek, szilvapálinka tűnődő
Illata.
Békésen lengedez.
Messzire látok Bodrogköz
Ősi lankáin selymes
Árvalányhaj, unokák
Jöszte.
Zsibogása és friss
Zizegő szénaágyon
Füstös szalonna-hagyma
Kérges kéz-kenyér szelet
Szendereg.
Mit is mondhatnék még?
A Múzsák csendre intenek.
A Nagy Öreg csizmasarka
Széphalmi sétányról fülembe
Csörgedez.
Már mindent elmondtam
Tollamat elvetem:
Szeressétek a Szülőföldet,
A Hazát s a belőle nőtt
LÉLEKET…
Igazgató Úr, Elnök Úr, Isten áldja!
Sátoraljaújhely, 2023. július 24.
Tanítványi, baráti tisztelettel:
Nyiri Péter
