Szeretném bemutatni Örkény István: Tóték című tragikomédiáját. Örkény István egy 20. századi magyar író, a groteszk próza magyar meghonosítója. Az író ebbe a műbe saját maga frontbéli tapasztalatait foglalja bele. A mű helyszíne egy második világháború alatti, kis elképzelt magyar falu. A főszereplő pedig egyrészről a nagy köztiszteletnek örvendő falusi Tót család, akiknek a fia, Gyula a fronton harcol. Másrészről pedig ennek a fiúnak a parancsnoka, akire az egész mű alatt csak őrnagy úrként hivatkoznak. A cselekmény kiinduló pontja egy levél, amit a fiú küld a családjuknak, amiben pedig az áll, hogy ez az őrnagy úr látogatóba érkezik hozzájuk pihenési célokkal. Ennek következtében a falu, illetve a Tót család egész élete felbolydul, feje tetejére áll. Az őrnagy úr megérkezése után a cselekmény két részre osztható. Egyrészről megismerjük a frontbéli történéseket Gyula levelein keresztül, másrészről pedig a fő cselekményszál a család, illetve az őrnagy úr cselekményeit mutatja be.
A mű számomra azért tetszett, mert egész végig végigvonul benne egy groteszk, abszurd humor, ami végül is abban nyilvánul meg, hogy az eredetileg egy kicsit hátborzongató, megborzongató történéseket az író eléggé komikusan, mókásan ábrázolja. Másrészről pedig van benne egy eléggé érdekes, jellegzetes karakterváltozás, ami pedig az, hogy a frontra érkező őrnagy úr, aki igazából poszttraumás stresszben szenved, és paranoid hajlamai vannak, hogyan vetkőzi le ezeket a paranoid hajlamokat, és hogyan változik már egyre inkább normális karakterré a műben. Másrészről pedig ez a személyiség, mármint az őrnagy úr személyisége hogyan változtatja meg az eredetileg karizmatikus és tekintélyt parancsoló tűzoltóparancsnok Tót úrnak a személyiségét egy eléggé depresszívnek mondható karakterré. Igazából ezt a művet gimnazistáknak tudom ajánlani, mivel kell már egy bizonyos szintű érettség ahhoz, hogy felfogjuk a mögöttes jelentését és a háborúnak a következményét bizonyos embereknél és bizonyos jellemeknél.