Klasszikus irodalom. Frissítés most! Dr. Balázs Géza ajánlója

Azt hiszem, hogy Tamási Áron nevét mindenki ismeri, ha másról nem, akkor az Ábel-trilógiáról. Ábel a rengetegben, ez a legismertebb, Ábel a városban, ez is ismert, és talán még az Ábel Amerikában is. Kevesen tudják azonban, hogy Tamási Áronnak van egy másik trilógiája is, igaz, ez nem tökéletes trilógia, annak indult, két rész született meg ebből, a harmadik nem. Tehát nem teljesedett be. Ez a Jégtörő-trilógia. Az első kötete a Jégtörő Mátyás című regény. És ez nagyon érdekes. Aki elolvassa, meggyőződik róla, hogy ebben varázslatos tájak, természet, erdélyi tájak jelennek meg, és hát egy angyal jön a földre, hogy segítsen egy ifjú párnak, hogy összejöjjenek. Ez a történet, amit nem mondok el természetesen. Viszont az az érdekesség, hogy ez az angyal különböző létformákban jelenik meg. Tulajdonképpen az emberré válás útja, vagy mondhatnánk azt, hogy a biológiai sokféleség jelenik meg a csúszómászóktól kezdve egészen a sasig vagy a különböző állatokig. Ez a történet mesebeli, varázslatos, de ha mélyen a történetnek a lényegét tekintjük, akkor tulajdonképpen egy megdöbbentő élményben van részünk. Kicsit már utaltam rá: tehát valahol a teljes biológiai sokféleség és a lélekvándorlás. Kérem szépen, az angyal az egyik állatból költözik a másikba, egy kalandos, olykor krimiszerű, olykor folklorisztikus történetben. Hogy kerül a lélekvándorlás egy magyarországi regénybe, egy magyar regénybe, Tamási Áron regényébe? Úgy kerül, hogy Tamási nagyon elevenen érdeklődött az ázsiai filozófiák iránt. És megérezte azt, hogy ezekben a keleti vagy ázsiai filozófiákban nagyon sok lényeges dolog van, például az, hogy az állatvilág és az ember élete összekapcsolódik. Tehát nemcsak a természetben vagyunk mi egyek, hanem igazából mi mint ember az állatvilág része vagyunk. Tulajdonképpen mi is állatok vagyunk, nagyon furcsának hangzik a magyar nyelvben, meg sértőnek hangzik, nem erről van szó, mi is az állatrendszertan része vagyunk, csak egy dolog miatt váltunk ki: a gondolkodás, a beszéd képessége miatt. Meggyőződésem, hogy Tamási Áronnak ez a munkája világirodalmi szintű. Hogyha ezt spanyolul írta volna, akkor García Márquez lenne. Ahogy García Márquez megkapta Nobel-díjat, úgy Tamási Áron is megérdemli a Nobel-díjat. Hogyha García Márquezről azt mondjuk, hogy a tündéri realizmus jelenik meg, tehát reális a mű, de közben nagyon sok misztikus dolog van benne, a realitástól elrugaszkodó, de közben a realitásból táplálkozó dolog van benne, akkor ráfoghatjuk Tamási Áronra is, hogy tündéri realista. Végezetül pedig, emeljük ki a nyelvét, a nyelvezetét, megszokhattuk Tamási Áronnak azt a nagyon-nagyon szép stílusát, amelyet transzilván, vagy erdélyi stílusnak is nevezhetünk, tele az erdélyi gondolkodásmód furfangjával, szó benntartásával és szó kimondásával, tréfájával, iróniájával, és ez is összekapcsolja a kelettel, meggyőződésem. Azt hiszem, ezt más még nem is mondta ki, hogy az erdélyi gondolkodásmód nagyon-nagyon hasonlít az ázsiai gondolkodásmódra. És valószínűleg ez az ősmagyar gondolkodásmód. Ezért ajánlom mindenkinek Tamási Áron Jégtörő Mátyását.