Klasszikus irodalom. Frissítés most! Hornyák Adél ajánlója

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.” Hogyha ezeket a sorokat idézem, valószínűleg mindenki tudja, hogy melyik műről van szó. Igazából, hogyha tőlem valaki azt kérdezi, hogy tudnék-e mondani egy olyan igazán klasszikus művet, akkor én kapásból ezt a művet mondanám, Madáchnak természetesen Az ember tragédiáját. Tizedikes gimnazista voltam, mikor először olvastam, és leendő pedagógusként azt gondolom, hogy ez az a könyv, amit tényleg jókor adunk a gyerekek kezébe, mert bennem is pont azok a gondolatok fogalmazódtak meg tizedikes fejjel, hogy vajon milyen pályát válasszak, lesz-e egyáltalán értelme annak, amit én a jövőben szeretnék csinálni, hajtok-e vele bármilyen hasznot az emberiség malmára. És tulajdonképpen ez a mű erről szól, az emberiségnek az értelmét, a célját keresi. Ezért is lett kedvencem ez a mű, mert akármikor levehetem a polcról, mindig lesz egy olyan mondata, amelyen érdemes elgondolkodni, és valamit hozzá fog tenni az életemhez. Nemrégiben olvastam, hogy az irodalmárok, irodalomtörténészek azt mondják, hogy az író életművének az ismeretében új mélységek jelennek meg egy mű értelmezése közben. Viszont az az igazán időtálló és igazán nagyszerű mű, amelyet a szerzője nélkül is tudunk értelmezni. És szerintem ez a mű abszolút ilyen. Madách üzenete számomra az, hogy mindent csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni, és sosem szabad elfelejteni, hogy a Jóisten mindig ott áll mögöttem. És hogy az én feladatom az, hogy küzdjek, és bízva bízzak. Tulajdonképpen csak egy imába kerül. Ezen gondolatok alapján gondolom azt, hogy ez egy kihagyhatatlan mű, úgyhogy aki nem olvasta még, annak jó szívvel ajánlom.