„Anyanyelvünk, a magyar nyelv nemzeti kultúránk hordozója. Őrködnünk kell fölötte, elő kell segítenünk szabatos, színes, helyes használatát.” /Kiss Gábor: Magyar szókincstár – Előszó/
Már a szótár elnevezése is azt sugallja, hogy egy nem mindennapi szógyűjteménnyel van dolgunk, címe: Magyar szókincstár, alcíme: Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Ahogy már az előszóban is olvashatjuk, anyanyelvünk gazdag szókincsének összefoglalására tesz kísérletet, miután a szótárban fellelhető szavaknak nemcsak a szinonimáját, azaz a rokon értelmű változatát adja meg, hanem a hozzá kapcsolódó szólást, valamint az antonimáját, az ellentétét is.
S így bőséges anyagot közöl ez az újszerű szótár. A kötet kiemelkedő jelentőségét fokozza, ahogy a fülszövegből is kiderül, hogy a „magyar szótárirodalomban elsőként közli a szavak ellentétét.” Tehát azt is megállapíthatjuk, hogy a Magyar szókincstár egy komplex szótár, hiszen nemcsak szinonimaszótárként, hanem antonimaszótárként és szólások, közmondások gyűjteményeként is használható, sőt „bizonyos tekintetben értelmező szótári funkciót is betölthet, hiszen az olvasó számára egy kevéssé ismert vagy homályos jelentésű szónak a jelentését a szinonimák pontosíthatják, megvilágosíthatják.” – olvasható a kötet előszavában.
A Magyar szókincstár főszerkesztője Kiss Gábor nyelvész, lexikográfus; főmunkatársa Temesi Viola. Valamint érdemes megemlíteni a kötet összeállításában résztvevőket: a szerkesztőket, a szerkesztésben közreműködőket, illetve a számítástechnikai és a technikai munkatársakat is. A szótár első megjelenése, 1998 óta több kiadást is megélt, a legutóbbi, nyolcadik kiadása 2005-ben volt. Több díjjal is kitüntették ezt az összetettnek is nevezhető szógyűjteményt, a Szép Magyar Könyv versenyen 1998-ban oklevéllel díjazták, valamint a könyvtárosok szavazatai alapján 1999-ben elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Fitz József könyvdíját.
Az egykötetes szótár két részből tevődik össze. Az első szakasza az Előszó, melyben minden fontos információt, illetve segédletet megkapunk a kötet használatához. A szókincstár elkészítését hosszas kutatás, többéves gyűjtőmunka előzte meg, a szerkesztők 28 szótárt használtak fel a kötetben szereplő címszavak összeállításához. A kiadvány elején részletesen listázzák az alkalmazott könyveket; több egynyelvű- és kétnyelvű szótárat, valamint szólások és közmondások gyűjteményét is tanulmányozták a Magyar szókincstár létrehozásához. Ezenfelül még saját gyűjtésük eredményével is kiegészítették, hiszen vannak benne új keletű kifejezések, valamint olyan szavak is, melyek a felhasznált szótárakban nem szerepeltek. A hosszadalmas gyűjtés és előkészítés nyelvészek, valamint egyetemi és főiskolai tanárok kitartó munkája, melynek eredményeként megszületett a Magyar szókincstár mint a szótárirodalom tudományos igényű kínálati szógyűjteménye, mely könnyen használható, jól átlátható, világos elrendezésű. A kötet elején szerepelő rövidítésjegyzék, valamint jelmagyarázat segíti a szótár alkalmazását.
A kötet második részét képezik maguk a vastag betűs szócikkek, melyek betűrendben szerepelnek, a megszokott szótári hagyomány szerint. Összesen 25 500 címszó alkotja a szótári részt, melyben az ’abajgat’ szótól kezdve a ’zsűrizik’ kifejezésig szerepelnek nyelvünk szavai, összesen 929 oldalon. A szótár bevezetőjében arról is pontos adatokat kapunk, hogy összességében a szócikkekben fellelhető szavak száma 80 600. Minden címszónak megadja a rokon értelmű kifejezését, ellentétes jelentésű szavakat 14 400 esetnél közöl. 760 címszónál pedig közmondást, szólást is megjelenít. „A szótár használója részére a szerkesztők nagy bőségben felajánlják a címszók szinonimáit, s a gyakran eltérő hangulati, különböző használati körű szinonimák közül a választást az olvasóra bízzák, mert bíznak ösztönös anyanyelvi érzékében, kompetenciájában. Ily módon a szótár »alkotó« használatot tételez föl.” Bizonyos szavakat minősítéssel láttak el a Magyar szókincstár szerkesztői azokban az esetekben, amikor a kifejezésnek „sajátos stílusárnyalata, az általánostól, a megszokottól eltérő csoportnyelvi használata van.” A szótár 10 féle stílusminősítést alkalmaz, így bizalmas, durva, idegen, pejoratív, régies, szakmai, szleng, tájnyelvi, tréfás, választékos lehet egy-egy kifejezés, a szinonima után kerek zárójelben, dőlten szedve szerepel az adott szónál. Ezzel is segítve a használatot, hogy az adott szituációhoz a legmegfelelőbb kifejezést tudjuk kiválasztani.
A Magyar szókincstár célcsoportját a következőképpen határozták meg a kötet összeállítói: „a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre számára készült, haszonnal lapozhatják a hivatásos tollforgatók (az újságírók, a fordítók, a szerkesztők) és anyanyelvünk oktatásának is nélkülözhetetlen segédeszköze.” A szótár tehát hasznos kiadvány mindazok számára, akik az igényes nyelvhasználatra törekszenek akár írásban, akár szóban. A szinonimák, azaz a rokon értelmű szavakhoz tartozó minősítések pedig abban segítenek, hogy valóban a helyzethez legjobban illő kifejezést válasszuk ki. Lényegében azt mondhatjuk, hogy minden magyar nyelvet használó számára előnyös kiadvány, a szókincsfejlesztéshez is nagyon jó segédlet. Komplexitása révén pedig egy kötetben benne van rengeteg olyan kifejezés, mely a magyar nyelv gazdagságát mutatja be. A Magyar Szókincstárat ajánlom mindazoknak, akik megnyilvánulásaikban az igényességre törekszenek, és élnek a magyar nyelv adta sokszínűség lehetőségével.
Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Főszerkesztő: Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005.
Irodalomjegyzék
Pusztai Ferenc, Magyar szókincstár, Magyar Tudomány, 1999/2. 197–199.
Zsemlyei Boglárka, Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára, Erdélyi Múzeum, 2001, 63. kötet, 3–4. szám, 171–172. Elérhető az interneten: https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/25591/EM_2001_3-4__024_Zsemlyei_BorbalaMagyar_Szokincstar_Rokon_ertelmu.pdf?sequence=1&isAllowed=y
Stumpfné Braun Zsuzsanna