Ismeretes, hogy a Széphalom név Kazinczy alkotása. (A község hivatalos neveként azonban csupán 1886-ban került be a helységnévtárba, korábban Kisbányácskának nevezték.) Kazinczy így emlékezett:
„Akkor még az a’ domb, hol most házam áll, valamint az a’ hely is melly házamtól fogva a’ Szakszonkertjéig benyúl, merő cserje volt. Eljárván a’ domb alatt Regmeczről Patakra s’ Patakról Regmeczre, már akkor kinéztem magamnak a’ helyet, hogy ott én valaha építeni fogok. Az Anyám meghallotta a’ gyermeke szavait, s’ tirenöt esztendő múlva azután ( a’ Pataki szőlő szüretjében 1790.) parancsolta, tétessek delineatiót ( tervrajzot), tulajdon tetszésem szerént, ő felépíti: és egyedül azt fogja nekem imputálni (felszámítani) a’ mi készpénzbe kerül. Követ, fát s’ napszámosokat ingyen ád hozzá, a’ mennyi kívántatik.”
1791. május 16-án rakta le az alapkövet, 1794-ben az országút mellé kiírta egy táblára: Abaúj Vármegye. Praedium Széphalom. 1794. 1794. december 14-én az írót a jakobinus-mozgalomban való részvétel vádjával letartóztatták, és halálbüntetésre, majd bizonytalan idejű várfogságra ítélték. Kazinczy végül hat és fél évet, 2387 napot töltött különböző börtönökben: Kufsteinben, Brünnben, Munkácson. A börtönből szabadulván nem kapta vissza pusztulásnak indult birtokát, testvérével pereskednie kellett. 1804. november 11-én házasságot kötött gróf Török Zsófiával (Sophie-val), ám csupán 1806-ra szerezte vissza széphalmi birtokát; 1806. június 10-én végre már Széphalomról írja levelét. Kazinczy egészen haláláig élt, 1831-ig élt itt. Hét gyermeket nevelt a Kazinczy házaspár (első gyermekük, Iphigenia, a kis Fizsi egyéves korában meghalt), és közben a férj írt, fordított, hosszú ideig az újhelyi levéltárban dolgozott, megvívta a nyelvújítási harc pennacsatáit, irányította, összefogta a magyar irodalmi életet.
„… szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolni…” – írta Petőfi Sándor Széphalomról. Ő és más reformkori fiatalok a magyar nemzet és anyanyelvünk jelképes helyének tekintették Kazinczy egykori birtokát. Ez alapozta meg Kazinczy és Széphalom kultuszát. A nyelvújító születésének századik évfordulójára az Akadémia nagyszabású ünnepséget szervezett Budapesten és számos vidéki városban; a széphalmi megemlékezés december 30-én volt. Az alkalom nemzeti tüntetés is volt egyszersmind, a nemzet önmagát, magyarságát is ünnepelte, a résztvevők elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Az Akadémia méltó emlékhelyet akart kialakítani Kazinczynak, ezért megvásárolta a széphalmi birtokot. Meg akarták őrizni a lakóházat is, azonban a falak már túlságosan meggyengültek, felújításról nem lehetett szó, Ybl Miklós terve – ő falakkal kívánta megóvni a ház két szobáját – így nem valósulhatott meg. Koch Henrik és Szkalniczky Antal ezért átdolgozta a terveket, és ez alapján épült fel a ma is látható, neoklasszicista stílusban készült, görög templomra emlékeztető Kazinczy Emlékcsarnok. Az épületet 1873-ban adták át, s miután összegyűjtötték a Kazinczy-relikviákat, a 19. és 20. század fordulóján kialakult a múzeum.
A Kazinczy-kultusznak azonban csupán egyik része az emlékcsarnok. A másik fontos hely a Kazinczy család sírkertje. A kassai püspök által megszentelt helyre elsőként Kazinczyék első kislányát (a már emlegetett kis Fizsit) temették, aztán 1831-ben itt kapott végső nyugalmat Kazinczy, majd 1842-ben felesége is. Más családtagok is nyugszanak itt. Az emlékcsarnok és a Kazinczy család sírkertje gyönyörű környezetben, a százados fákkal teli Kazinczy Emlékkertben látogatható. 2008-ban aztán itt épült fel kultúránk alapjának, anyanyelvünknek a közgyűjteményi-közművelődési otthona: A Magyar Nyelv Múzeuma.
1880. június 10-én Széphalmon Kazinczy-ünnepélyt rendeztek, ellátogattak a nagy nyelvújító sírjához "S.-Patak [Sárospatak], Ujhely [Sátoraljaújhely], Széphalom s a közeli és távoli vidék ember-rajai". Az ünnepségről a Zemplén nevű újság június 17-i száma is tudósít.
"Szerény, munkás szellemü, derék tabuló ifjak lelkében lángra fog lobbanni a hazaszeretet szikrája, a termő földbe esett mustármag terebélyes fává fog izmosodni. [...] Kazinczy halhatatlan szelleme alkotó és szervező munkában fog átoltódni a jövő-menő emberek lelkébe - s mint a görög hitélet szent korában Amphion lantja még a köveket is megelevenitette s azok össze- és egymásra felgyülvén, a hatalmas Théba várost alkották: ugy fogja majd az ifju lelkesedésben örökké munkáló szellem is megragadni az érzéketlen lelkeket s felépiteni azt a megvihatatlan erős várat, melynek neve magyar nemzetiség."
Ma is ebben bízunk, reménykedünk, és hisszük, hogy a Kazinczy-örökség továbbadásában A Magyar Nyelv Múzeumának is komoly szerepe van. Mert a hírlapíróval együtt valljuk: "Ébreszteni és ébrentartani a magyar hazafias közszellemet - kötelesség."
De mi is a Kazinczy-örökség, a széphalmi örökség?
Kazinczy magatartása egy életmodell: a magyar nyelv és kultúra iránti rendkívül mély, folyamatos munkára ösztönző, minden akadályon túllendülő, fegyelmezett, szigorú és becsületes elkötelezettség: cselekvő hazaszeretet. „… bennünk hazaszeretet lobog, melynek egy része a nyelv szeretete” – vallotta a széphalmi mester, aki „kivívta a szépirodalom önértékének ragját, megalapozta sajátosságának törvényeit, kijelölte korában követendő irányait. Nála a nyelv ápolása, a nemzeti literatúra gyarapítása egyet jelentett az európaisághoz, a legműveltebb nemzetekhez való kapcsolódással, az újat teremtés parancsával, az együttes munkálkodás szükségességével.” (Mezei Márta) A világ anyanyelven való birtokbavételének feltételeit a művészetben, az irodalomban is meg kellett teremteni, és ez, az európai rangú, független, önálló szépirodalom nyelvi-stiláris alapjainak megteremtése, az ízlés- és stílusújítás Kazinczy legnagyobb eredménye. E művelődéstörténeti jelentőségű munka feltétele volt Kazinczy hozzáállása, kitartása: a fizikailag kis helyet országos jelentőségű, sőt európai rangú teljesítmény otthonává tette. „Az éledő szellemi mozgalom sikerei, az önálló, független szépirodalom kialakulása, a nyelvi megújulás egy a küzdelmes mindennapokból újra meg újra kiemelkedni tudó ember erőfeszítéseinek a gyümölcse.” (Kováts Dániel). Az önképzés, a művelődés és mások művelése folyamatos, alapvető cselekedete Kazinczy élete, amely az értelmiségi szerepvállalás modellértékű megvalósulása, önmagában egy nevelés- és nevelődéstörténet (hogyan műveljük magunkat és másokat, a nemzetet). Kazinczy élete „egyetlen nagy lobogás” (Kosztolányi) volt, folyamatos alkotás, gyerekkorától öregkoráig, kedvező és nyomorúságos körülmények között egyaránt. Példaként, követendő mintaként áll előttünk az állandóan dolgozó, a fogságban vérével is író, „éjfélig és virradatkor gyertyázok” életmódú, feleségével, Török Sophie-val nyolc gyermeket nevelő (az első kislány, Fizsi alig egyéves korában meghalt) Kazinczy, Széphalom egykori gazdája. Ez az őszinte haza- és nyelvszeretet, az anyanyelvi kultúránk iránti mélységes elköteleződés Széphalom valódi titka, és ez Kazinczy öröksége számunkra, az utókor számára.
Kazinczy európai látókörű, magyarságában is európai alkotó volt; de bármennyire is igyekezett a nyugati irodalmak példáját követni, a tény az, hogy a mi nagy nyelvújítónk gyakorta anyagi problémákkal küzdve, hét magyar gyermeket nevelve egy szelíd emelkedésű dombon, a kicsiny Széphalmon élt, Magyarország szívében, fizikailag az európai nagyvárosoktól távol. Nem gróf volt ő, nem goethei életformában, egzisztenciális szinten élt, hanem szegényen, egyszerűen. S mégis, Széphalmot a magyar Weimarrá tette: ez szenvedélyes hazaszeretete, hite, akarata nélkül nem teljesülhetett volna. Széphalom Weimar-léte jelképes, mintegy mutatja Kazinczy nemes küldetés: akarattal, cselekvő hazaszeretettel egy fizikailag kis hely is lehet naggyá, lehet országos, sőt európai rangú teljesítmény otthona. „A nyelvújítás egyik fejezete annak a függetlenségi harcnak, melyet a nemzet három századon át vívott léte fönnmaradásáért…” – állítja Tolnai Vilmos. E narratíva szerint a Kazinczy megkezdte út egyik fontos állomásának tekinthető az, hogy 1844-ben az országgyűlés a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé tette. És állomása ennek az útnak az 1848-as szabadságharc: a magyar nyelv megerősödése-megújulása által is megerősödött nemzettudatról és hazaszeretetről bizonyságot tevő nemes és szent küzdelem. Kazinczyt lázas szenvedély fűtötte a magyar nyelvért való küzdelmében, s ilyen szenvedély fűthette Petőfit is később a magyar szabadságért folytatott küzdelemben. Lelki rokonok voltak ők: nem meglepő tehát, hogy Petőfi tisztelte Kazinczyt, s felháborodott, amikor Széphalmon jártakor szembesült az egykori Kazinczy-lakóház lerombolt, elhanyagolt állapotával (ld. Széphalmon című versét). És talán az sem véletlen, hogy Kazinczy legkisebb gyermeke, Lajos az utolsó pillanatig küzdött a magyar szabadságharcban, s ő lett – 1849. október 25-én végezték ki – a tizenötödik aradi vértanú.
Ez a magatartás az oka annak, hogy Széphalomra lépve a látogatók már eleve egy narratívába lépnek be; Dankó Imre egyenesen azt írta, hogy inkább irodalmi templomnak nevezhető a széphalmi Kazinczy Emlékcsarnok, s nem irodalmi emlékháznak; és „szakrális hatását mi sem bizonyítja jobban, hogy itt soha hangos szó nem hangzik el, az is lábujjhegyen jár körbe, aki életében nem olvasott egyetlen sort sem Kazinczytól.” (Ezt egyébként a nyelvmúzeum munkatársai is meg tudják erősíteni, még ha nyilvánvalóan van is némi túlzás Dankó Imre megállapításában.) Széphalom profán, nemzeti értelemben vett szent hely (Petőfi nevezte szent helynek s Kazinczyt szent öregnek), kultikus hely, zarándokhely, ilyen értelemben egy folyton megújuló, a látogatót azonnal megszólító, párbeszédre hívó narratíva. S ezért van a legméltóbb és leghitelesebb helyen: Széphalmon A Magyar Nyelv Múzeuma; hiszen itt a magyar nyelvről való beszéd, a magyar nyelv és haza iránti cselekvő szeretet maga a hely szelleme, öröksége. 1886-ban, amikor a széphalmi mauzóleum megnyitására készülődtek, a Zemplén című lap így írt:
„Üljön ünnepet az egész ország, zendüljön meg a Sátorhegy orma… Te pedig ’szent öreg’, szellemeddel virrassz és őrködjél nemzeted álmai felett, s eszközöld onnan égi hazádból, hogy nemzeted boldog, művelt, minden rétegében magyar legyen és nyelvében éljen az idők végeiglen!”
Készül a nyelvmúzeum új, állandó Kazinczy-kiállítása. Nagy feladatunk az, hogy a fent olvasható, nagyrészt kultikus narratívát a tudomány, a Kazinczy-kutatás legfrissebb eredményeivel összhangba hozzuk, s az így megformált, hiteles, de az erkölcsi tanulságokról, érzelmi nevelésről nem lemondó Kazinczy-képet, Kazinczy-példát, magát a kiállítást a közművelődés szolgálatába állítsuk.
Nyiri Péter