A KÖLTŐ, akit itt bemutatunk a hagyományos európai értékeknek elkötelezett, Londonba vetődött magyar értelmiségi, akinek magányos sors jutott, de mindannyiunk számára van érvényes mondanivalója. Angliai, svájci, amerikai, római, párizsi benyomások, hazai emlékek késztetik megszólalásra. A 92 vers lírai önéletrajznak tekinthető: nemzedékének egy sajátos, mégis jellemző utat járó tagja szól hozzánk emberről, világról.
A VERSEK pontos keletkezési idejét homály fedi, az 1950-es évektől 2020-ig gyűlt az asztalfiókban nyolc évtized termése, míg most az olvasók elé kerülhet. Formában sokféle köntöst öltenek az üzenetek; a kortársi kifejezésmód mellett érezzük a klasszikus magyar költői hagyomány hatását, a gondolatiságban az elmélyülés vágyát, az anyanyelv adta örömöt, őrizve annak árnyalatait, csengését, játékosságát.
A FÉNYKÉPEK a versélmény és a versüzenet hátterét idézik meg, a szövegfolyamban pedig parányi közjátékot jelentenek, hogy levegőt adjanak a gondolatnak. A költő megélt útjait követve jelenítik meg a versbe foglalt témát, hangulatot, így értőbb társai lehetünk a vándornak.
