Valamiféle tágasságot érzékelünk Fehér József válogatott írásait olvasgatva, holott látszólag szűk az ő világa. Családját idézi meg - zárt közösség ez -, de a família négy nemzedékének útja a hajdani zsellérvilágtól napjainkig vezet. Szülőfalujában kísér körbe minket, melynek alig 27 km2 a határa, már a korai elődök is otthon érezték azonban ott magukat; a homokbuckák alól honfoglaló őseink csontjai kerültek elő. A szerző előszólítja népét és a közösség jeleseit, akik nyomot hagytak maguk után, és olyan otthonossággal tekint szét a Bodrog és a Sátor-hegyek felé. ahogyan tették ősei az itt élned, itt halnod kell elkötelezettségével és örömével. Innen indult az ősi sárospataki gimnáziumba majd a nyíregyházi főiskolára, hogy nemzetünk történelmét és irodalmát megismerve térhessen vissza a szülőföldre, a debreceni egyetemen tanulva el a művelődés szolgálatát. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum alapító igazgatójaként, a Kazinczy Ferenc Társaság elnökeként a széphalmi zarándokhely gazdájaként jár be újabb mezőket - közel maradva, de távolra tekintve. Kedvenc grafikusának, Szalay Lajosnak "Pegazus" című rajza példázza Fehér József életelvét: szilárd hazai földön állva tekinteni a magasba, onnan emelkedni szellemi régiókba.
