A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány 2013-ban adta ki először a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma körül formálódó és folyamatosan gazdagodó szellemi kör írásait.
A tanulmányokat, előadásokat, esszéket és beszélgetéseket tartalmazó kötet a Múzsák Kertje címet kapta, jelezvén, hogy a művészetek és tudományok egymást termékenyítő együttműködésének fóruma. Ezt erősítette az alcím is: Testvérmúzsák Kazinczy korában. 2014-ben a második (A nyelv lelke, a lélek nyelve), 2015-ben a harmadik (Létünk hajléka: az anyanyelv) kötet következett. A most megjelenő könyv a Múzsák Kertje sorozat 4. kötete, címe egy Kazinczy-idézet részlete: A legféltőbb kincs. „A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője....” – írta Kazinczy Ferenc, s a Múzsák Kertje kötetet létrehozó szerzők ugyanezt vallják: az anyanyelv kultúránk egyik alapja, identitásunk oszlopa, a mi kincsünk, a legféltettebbek közé tartozó.
A kötet az előző években kialakult rovatrendet követi, anyanyelvünkről, irodalmunkról és a társtudományokról, társművészetekről szólunk tanulmányokban, esszékben.
A Testvérmúzsák rovat a nyelvtudomány társtudományait szólaltatja meg a nyelvvel és művelődéssel kapcsolatos kérdésekben. Ide kerülnek a Kazinczyval foglalkozó írások, melyek célja, hogy bemutassák széphalmi mester korát és életművét, illetve hogy megismertessék a sokoldalú, minden művészetért rajongó, a művészetnek nevelőerőt, az „Jóhoz és az Igazhoz” elvezető erőt tulajdonító író gondolatait. Fried István, Debreczeni Attila és Czifra Mariann Kazinczy-kutatók számolnak be kutatási eredményeikről.
2016. április 13-14-én A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány konferenciát rendezett Néphagyomány és nyelvi hagyomány. Folklór és nyelv kapcsolata a Kárpát-medencében címmel. A tanácskozás emléket állított Erdélyi Zsuzsanna műfajteremtő munkásságának, másrészt az archaikus imádságokon és ráolvasásokon keresztül tágabb összefüggéseiben vizsgálta folklór és nyelv, folklór és történeti emlékezet kapcsolatát. A konferencián elhangzott előadásokból válogattunk a Múzsák Kertje 4. kötetébe. A sokszínű anyagban a leghangsúlyosabban az alábbi területek jelennek meg: régi stílusú népballadák, népdalok nyelvi kincsei, folklór és nyelvtörténet, folklór és a magyar nyelv ősi kapcsolatai; a népi vallásosság folklórműfajainak nyelvi világa, népi hitvilág, hiedelmek és nyelv; népi bölcsesség és frazeológia. A néprajz- és nyelvtudomány jeles képviselői szerzőink: Balázs Géza, Iancu Laura, Egey Emese, Magyari Sára, Dyekiss Virág, Szijártó Éva, Baranyiné Kóczy Judit, Balázsi J. Attila. A Múzsák Kertje a pályakezdő fiataloknak is rendszeresen lehetőséget ad, a 4. kötetben két ungvári egyetemista (Ádám Dóra és Vaszecsko Karina, az Ungvári Nemzeti Egyetemről) tanulmányát közöljük; valamint megjelentetjük az egri Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kara (Sárospatak) négy hallgatójának (Tóthné Veres Eszter, Balogh Fruzsina, Drengubák Eszter, Juhász Adrienn) írását pedagógiai témákban.
Az Anyanyelvi művelődés rovatban a szorosan a nyelvtudományhoz kapcsolódó írások kapnak helyet. A kötet írásai az anyanyelvvel való tudatos törődés sok évszázados hagyományát kívánják folytatni. Tavaly ünnepeltük Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulóját, a nagy nyelvművelőre, az emberközpontú nyelvművelés nagy alakjára három szöveg is emlékezik (Balázs Géza, Kemény Gábor, H. Varga Gyula). Pusztay János az anyanyelvek sorsáról ír, de olvashatunk a helyesírási szabályzat változásairól (Minya Károly), a nyelvtanításról (Dénes Ágota), a kézzel írásról (Szathmáry-Király Ágnes), nyelvhasználati-nyelvhelyességi kérdésekről (Halászi Aladár) és az emberközpontú nyelvművelés és a nyelvmúzeum kapcsolatáról (Nyiri Péter).
A Nyelvünk mesterei rész témája a magyar irodalom, a nagy magyar írók-költők, akik anyanyelvünknek szellemi és mesterségbeli értelemben is mesterei. A Múzsák Kertje 4. kötetében Kazinczyról, Krúdyról és Márairól, a felvidéki kötődésű alkotókról (Pethő József), Bessenyei és Kazinczy kapcsolatáról (Fehér József), Nagy Lászlóról (Tusnády László), Hamvas Béláról (Szalay László) és a nyugati magyar irodalomról (Baranyai Katalin) írtak szerzőink.
A Szemle rovat hagyományosan nyelvészeti és irodalmi kötetekről, illetve kiállításokról számol be. Legújabb kötetünkben Wacha Imre kötetéről (Kováts Dániel), Balázs Géza könyvéről (Sz. Tóth Gyula), Várnai Judit Szilvia munkájáról (Szilágyi Péter) közlünk írást, és megjelentetünk egy kiállításmegnyitó beszédet is (Szalay László).
A Múzsák Kertje sorozat célja kettős: egyrészt fontos, a 21. században igen időszerű nyelvészeti kérdések felvetésével és megválaszolásával a nyelvhasználat tudatosításáért és az anyanyelvi ismeretek gazdagításáért, az anyanyelvi készségek hatékonyabbá tételéért munkálkodik, másrészt küldetése a magyar irodalmi hagyományok megismertetése, valamint a művészeti és tudományos testvérkapcsolatok feltárása.
Kötetünk írásai alapos kutatások nyomán születtek, tudományos igénnyel, de vállalják az anyanyelvi-irodalmi nevelés és ismeretterjesztés meggyőződésünk szerint nemes feladatát is: közérthető módon, nem csak a szakembereknek beszélve adnak át fontos ismereteket. A könyv oktatási segédanyagként is hasznosítható, a pedagógusok és a diákok is haszonnal forgathatják. A Múzsák Kertje 4. kötete (miként maga a sorozat) az anyanyelvi ismeretterjesztés fóruma, és beszámol a legfrissebb kutatási eredményekről (ld. jelen kötetünkben pl. a Kazinczyval és a nyelvújítással vagy a néphagyománnyal és nyelvhagyománnyal kapcsolatos írásokat).
A kötetet érdekes, esztétikai élményt is kínáló fényképekkel gazdagítjuk, a fotók Széphalom, a magyar nyelv és kultúra iránti cselekvő elkötelezettség jelképes helyét ábrázolják.